A kompozíció egy élénk csendélet, a ragyogó ezüstvázából kiömlő piros szegfűk szimfóniája; egyszerű, de feltűnő elrendezés. A művész technikája, finom ecsetvonásaival és a fény ügyes ábrázolásával megragadja a szirmok bársonyos textúráját és a fém hűvös ragyogását. A különböző virágzási stádiumban lévő szegfűk a bőség és a szépség múlandó természetének érzését keltik; szinte érezni lehet a szirmok gyengéd simogatását.

A háttér tompa rózsaszín és bézs lágy mosása, amely finom kontrasztot teremt, lehetővé téve, hogy a gazdag vörösek igazán kiemelkedjenek. A művész mesterien használta a fény és az árnyék játékát, kiemelve a váza íveit, és mélységet és dimenziót adva a virágoknak. Az általános hangulat a csendes elegancia; megörökített pillanat, időben megfagyva. A szépség ünnepe, a művész életének egyszerű örömei iránti elismerésének bizonyítéka.