A jelenet álmokkal és eterikus minőséggel bontakozik ki – fodros víz, amely úszó vízililiomokkal díszítve táncol a felszínen. Puha lila és zöld körkörösen elegánsan kanyarog, olyan légkört teremtve, amely arra csábítja a nézőt, hogy megmaradjon. Monet ecsetvonásai folyékonyak és lazaak, mozgás és nyugalom érzését keltve egyszerre, mintha egy lágy fuvallat még csillogóbbá tenné a vizet. A vízililiomok levelei, formájukban és árnyalatukban változatosak, díszítik a víz felszínét, irányítva a szemet, hogy felfedezze minden sarkot, elbűvölő és békés.

Miközben mélyebbre nézek, a színek kölcsönhatása élénkebbé válik; itt egy napsütötte sárga pötty, ott egy rózsás árnyalat, ami mind gyönyörűen harmonizál a széles kék és lila területeken. Ez rendkívül légies — a fény gyengéd visszatükröződései a nap időpontjára utalnak, talán korán reggel vagy késő délután, amikor a természet a legelbűvölőbb pillanatában van. Ez a darab, mely az impresszionista mozgalomból származik, nem csupán egy időpillanatot rögzít, hanem egyúttal bepillantást nyújt a művész természet iránti tiszteletébe, egy ünneplés a múló szépség örök formába zárásával.