Ebben a lenyűgöző parti tájképen az égbolt uralja a vásznat, egy hatalmas, puha felhőkkel teli terület, amely ragyogó napsugarakkal fonódik össze, melyek küzdenek, hogy átjussanak a légkörön. A művész egy lenyűgöző pillanatot kap el, közvetlenül alkonyat előtt, amikor a színek finoman váltakoznak a naplemente meleg, aranyszínű árnyalataiból a hűvösebb alkonyi tónusokra. A háttérben egy hatalmas zöld és barna mocsári terület élénknek tűnik; minden ecsetvonás felfedi a föld textúráját, invitálva a nézőket, hogy lépjenek be ebbe a nyugodt jelenetbe. A vízfoltok visszatükrözik az ég színeit, létrehozva egy nyugodt csendet, amely csodálatosan kontrasztál a felette lévő dinamikus felhőkkel.

A kompozíció mesterségesen van berendezve, az égformán lévő vonal, amely a képet két eltérő, ám emlékezetes részre osztja. A nagy kiterjedésű égbolt káprázatosan ragyogja be a szemet, míg a föld lentről stabil támogató elemként szolgál. Az egyszerű, de reménnyel teli színpaletta elősegíti a nyugalom és a gondolkodás érzését. Ez a festmény nem csupán a skandináv part szépségét testesíti meg, hanem megragadja a pillanat atmoszférikus esszenciáját is, a nézőket abba a helybe és időbe szállítva. Úgy tűnik, mintha hallaná a szél suttogását, amely megőrzi a tájról szóló történetet a textúrázott felhőkben – egy visszhang a művész érzéseiből, amely a festékben örökkévalóvá vált.