Ebben a lenyűgöző portréban egy fiatal lány ül egy széken, az ártatlanság és a csendes töprengés megtestesítője. Mélyvörös blúza gyönyörűen kontrasztál a puha fehér kötényével, amely a családi légkört sugallja. A mögötte lévő szék bonyolult mintázatai kényelmet adnak, míg a festő finom ecsetkezelése megörökíti kifejező arcának apró eltéréseit. Sötét haja keretezi vonásait, sebezhetőséget kölcsönöz; kérdő tekintete magához vonzza a nézőket, kényszerítve őket, hogy elgondolkodjanak a fejében foglalkoztató gondolatokon.

A színpaletta gondosan ki van választva, lágy kék és zöld árnyalatokkal körülvéve, nyugodt légkört teremtve. A művész akvarell technikával halkan színez, ami szinte álomszerű minőséget ad a darabnak. Szinte hallani lehet a szoba csendjét, a papíron csúszó ecset susogását; minden egyes ecsetvonás a fiatalságról és a gyermekkor múlandóságáról mesél. A festészetben a realizmus és a lágy érzelem egyesítése érzelmileg rezonál, elmélkedésre inspirálva az ártatlanságról és az idő múlásáról.