
Műértékelés
Ez a lírai tájképfestmény egy nyugodt pillanatot ragad meg egy sziklás szirt tetején álló hatalmas vár lábánál. A kompozíció a tekintetet egy kanyargós ösvényt követve vezeti, ahol parasztok és egy gyermek, egy kis kutyával kísérve, nyugodtan sétálnak az öreg, terebélyes fák árnyéka alatt, felfelé a vár irányába. A vár aprólékosan megfestve, méltóságteljesen áll, masszív tornyaival csendes nagyszerűséget sugározva a természet grandiózus környezetében. A színpaletta lágy és tompított — földes barna, finom zöld árnyalatok és meleg okker keverednek a ködös égbolttal, amely késő délutáni, nosztalgikus és nyugodt hangulatot teremt.
A művész finom vízfestékes mosásokkal és vékony vonalakkal élénk textúrát ad a lombnak és a sziklának, arra ösztönözve a nézőt, hogy megfigyelje a finom részleteket: egy ág kanyargását, az anya kezének gyengéd fogását. Érzelmileg a kép pásztori békét és az idő múlását sugározza, az állandó várszilárdságot állítva szembe a néma emberi mulandósággal alatta, egy mélyebb történelmi narratívát sejtetve — a középkori örökség és a mindennapi vidéki élet összefonódását.