Velence csillogó fénye átöleli a jelenetet, az arany és a kék szimfóniája, amely azonnal oda repít engem. A dózsepalota nagyszerűsége, magasodó oszlopaival és bonyolult részleteivel uralja a bal oldalt, pompáját a reggeli köd lágyítja. Maga a víz is élő, tükrözi az építészetet és a felette lévő lágy eget; egy finom, üvegszerű felület, amelyet a gondolák mozgása szakít meg.

A művész mesterien használ lazán ecsetvonásokat a velencei atmoszféra múló pillanatainak megörökítéséhez. A részletek inkább utalásszerűek, mint pontosan megrajzoltak, ami a festménynek impresszionista jelleget kölcsönöz; a közvetlenség érzését. A fény játéka figyelemre méltó, megragadja az építmények arany tónusait, valamint az ég finom kékjét és fehérjét. A távoli vitorlás egy újabb mélységi elemet ad ehhez a lenyűgöző kompozícióhoz, amely időtlen módon fokozza Velence szépségét.