A festmény elvisz minket a le havre-i kikötő egy nyugodt jelenetébe, ahol a víz finom hullámai táncolnak a lágy kék ég alatt. Claude Monet mesterien ragadja meg a tengeri élet lényegét, bemutatva számos hajót, amelyek a kikötőben horgonyoznak. Az előtérben hatalmas, tekintélyes hajók dominálnak — szerkezetileg impozánsak, de egy kifejező ecsetvonással festve, ami mind a szilárdságot, mind a mozgást közvetíti. A fény és árnyék játéka a vízben tükröződik, csillogó hatást teremt, ami szinte hipnotikus; úgy tűnik, a festmény él, lélegzik az árapály ritmusára.

A színpaletta egy harmonikus keveréke a kék tónusoknak, meleg hangsúlyokkal kiegészítve — arany árnyalatok bukkanak fel a felhők között, jelezve a nap gyengéd ölelését. Ez a ragyogó és nyugodt légkör nosztalgia és vágy érzetét kelti. A távoli városi táj sziluettje, hegyével, az ipari fejlődést sugallja, szembeállítva a jelenet békés természetével. E műalkotás szemlélése közben a néző egy időben megfagyott pillanatba kerül, amely visszhangzik a nyugalommal és a természeti erő hatalmával az emberi erőfeszítések közepette.