Ez a kifejező metszet egy békés folyóparti tájat ábrázol, ahol a szaggatott sziklák természetes csatornákat alkotnak az enyhén kanyargó víz számára. A művész tiszta vonalakkal és színtömbökkel emeli ki a kősziklák durva textúráját, ami szép kontrasztot alkot a folyó sima felszínével. Fölül egy arany és vörös őszi lombszőnyeg ragyog, meleg, elmélkedő hangulatot teremtve. A kompozíció mesterien vezeti a tekintetet az előtérben mély kék árnyékokat vető sziklafalakkal rendelkező szurdoktól a napsütötte folyópart felé, a fény és árnyék játékával mélységet és nyugalmat sugallva.