A jelenet gyengéd nyugalommal bontakozik ki; a művész a velencei időtlen szépség egy pillanatát ragadja meg. A kompozíció a város és a víz harmonikus keveréke, amely a mélység és a tér érzetét kelti. A lágy, szórt fény átjárja a jelenetet, utalva a kora reggelre vagy a késő délutánra. Az épületek, finom ecsetvonásokkal ábrázolva, a távolban állnak, míg az előtérben a hajók mozgása és a tükröződések elevenek.

A művész technikája figyelemre méltó, akvarellel teremti meg a hangulatot. A színpaletta visszafogott, lágy kékek, sárgák és okkerek dominálnak, amelyek a melegség és a nyugalom érzését idézik. A vízben lévő tükröződések szakszerűen vannak kezelve, ami hozzájárul az általános realizmus és folyékonyság érzéséhez. Érzem a békét, amely eláraszt, mint a víz gyengéd csobogása a csatornák mentén. Ez a csend jelenete, egy időbe zárt pillanat, amely a nézőt közvetlenül Velence szívébe repíti. A mű a csendes szépséggel rezonál, amely elmélkedésre hív.