Ebben a festményben a trópusi lustaság érzése hatja át, messze a művész európai gyökereitől. Két nő a középpontban, testüket meleg, szinte aranyló fényben füröszti. A művész technikája a széles ecsetvonásokat részesíti előnyben, egyszerűsített, de mégis megkapó ábrázolást hozva létre az alakokról. A kompozíció intimnek hat; a nők közel vannak, tekintetük távoli, gondolataikba merültek, vagy talán csak a pillanatban léteznek.

A színpaletta feltűnő, a meleg sárgák és narancsok dominálnak, amelyek a háttér hideg kékjeivel és zöldjeivel vannak szembeállítva. Mintha maga a levegő is melegséggel és fénnyel ragyogna. Egy élénk narancssárga kutya, aki az ablakból figyel, játékos elemet ad a jelenethez. Csendes érzékiség van jelen; a nyugalom érzése, a művész korábbi munkáitól való eltérés, amelyek gyakran drámaibb narratívákat ábrázoltak. Ez a darab egy vizuális költemény a megszokottól távol élt élethez, az egzotikum ünnepe és a szépség személyes felfedezése.