Egy hátborzongató tablókép tárul a néző elé, a pusztulás jelenete, lenyűgöző egyszerűséggel ábrázolva. A metszet egy csoport alakot mutat, hajlott hátúakat és láthatatlan súlytól sújtva, sorban ülve. Arcukon a félelem és a lemondás keveréke látható, tekintetük lefelé szegeződik; egy szörnyű várakozás pillanatában kapják el őket. A durva vonalak és a fény és árnyék éles kontrasztja fokozza a nyugtalanság érzetét, egy tapintható feszültséget, amely a nyomtatott papírból fakad. A metszet az elszigeteltség és a tehetetlenség érzését közvetíti. A művész a médiumot használja, hogy a klausztrófóbia érzetét keltse, annak ellenére, hogy a figurák mögött nyitott térre utal. Az érzelmi hatás mély, a nézőt a meg nem nevezett narratívával küzdve, amely ezeket az egyéneket elvezette idáig.