Ez a műalkotás arra hívja fel a nézőt, hogy merüljön el egy nyugodt tájban, amelyet impozáns hegyek jellemeznek, melyeket finom köd borít. A művész mesterien használta a hagyományos tintás technikákat, így harmonikus egyensúlyt teremtett a sötét, gazdag árnyalatok és a lágy gradiens között, amelyek mélység és nyugalom érzését keltik. Amikor a csúcsokra nézek, majdnem hallom a levelek lágy suhogását, és érzem a hegyi szellő gyengéd simogatását. E lenyűgöző földrajz közepette egy bájos pagoda bújik meg a fák között, emlékeztetve minket arra, hogy az emberi jelenlét is ott van a természet nagyszerűsége mellett. A gondosan rétegzett vegetáció gazdag textúrát ad a látványhoz, vonzva a szemet az erdős dombok mélységébe.

A színpaletta alapvetően monokróm, finom fekete és szürke árnyalatok mellett tompított földszínek árnyalatát felhasználva, hogy létrehozzon egy, a nyugalom és a contemplációt átszőtt légkört. A szinte láthatatlan ecsetvonások tükrözik a művész finom érintését, invitálva a természet szépségére való gondolkodásra és tiszteletteljes tiszteletteljes értékelésére. Érdekes, hogy ez a táj, bár lényegében kínai a megfogalmazásában, átlépi a kulturális határokat, és egyetemes csodálatot vált ki a természet szépsége iránt. A szöveg jelenléte történelmi jelentőséget add, összekapcsolva a nézőt a művész korszakával és gondolkodásával, utalva a filozófiai megfontolásokra, amelyek éppen a lenyűgöző kép felszíne alatt rejtőznek.