Ez a csendélet vibráló élettel telik meg annak ellenére, hogy kompozíciója nyugodt. Középen egy magas, sötét váza áll, amelyben pompás csokor tagetes és aranykalász virágzik – élénk sárgák és mély narancsok finom lila árnyalatokkal tarkítva, amelyek ragyognak a sötét, texturált háttéren. A festés gazdag ecsetkezeléssel ábrázolja a szirmok és páfránylevelek finom rétegződését, mélységet és természetes élénkséget kölcsönözve a műnek. A virágkompozíció organikus káosza kontrasztban áll az alatta lévő tárgyak, egy könyvhalom és egy nyitott jegyzetfüzet, rajta toll nyugodt rendjével. A fény-árnyék játék kiemeli az üvegváza finom tükröződéseit és az asztalterítő bonyolult mintázatát.

A színpaletta merész, de harmonikus – a virágok meleg árnyalatai megvilágítják a mély lilás hátteret, míg a hűvösebb zöldek kiegyensúlyozzák a kompozíciót. A háttér finom, organikus mintázata titokzatos, szinte éjszakai hangulatot áraszt, amely fokozza az érzelmi hatást. Szinte hallani lehet a levelek susogását és az oldalak finom lapozását. Az 1920-as évek közepén készült mű posztimpresszionista szellemet és modern érzékenységet tükröz a sík minták és határozott színkontrasztok iránt, jelezve az átmenetet a hagyományos ábrázolásmódról a stilizáltabb, kifejezőbb megközelítés felé. Elmélkedő szemlélődésre hív a természet múló szépségéről és az emberi kreativitásról, amely a könyvekben és az írásban testesül meg.