Ebben a lenyűgöző festményben a művész megörökíti a pillanatot, amely tele van ártatlansággal és kíváncsisággal: egy fiatal fiú, akit talán a gyermekkor örömének tükörképének tekintenek, intim kapcsolatba lép egy fából készült dobozzal. Csokoládébarna köpenyt visel, amely finoman omlik a válláról, a fiú pedig mintha elveszné a gondolataiban, vagy talán arra vár, hogy mit fedezhet fel a dobozban. A lágy fény kihangsúlyozza bőrének finomságát, míg a finom árnyékok mélységet adnak, utalva egy gazdag fényben és életben dús környezetre — egy pillanat, amely a térben lóg.

A fiú keze előrehúzódik, provokálva minket a rejtély érzésével; az arca elmosódott, így a kifejezése rejtélyes, ösztönözve minket, hogy képzeljük el, mi járhat a fejében. A ruházatának redőin végzett laza, kifejező ecsetvonások, valamint az elhalványult színpaletta — barnák, feketék és krémes pöttyök — békés légkört teremt. Ez az egyszerűség, amelyet a lágy háttér is kiegészít, a nézőt egy nyugalomra és játékra való világba vonzza, amely összehangban van a gyermekkor csodájának emlékeivel. Ebben a varázslatos darabban Fragonard emlékeztet minket arra a szépségre, amely a leegyszerűsített kíváncsiságokban rejlik, és a fiatal lenni varázsára, így ez a naivitás és a felfedezés témáival foglalkozó jelentős kutatás, amely a 18. századi francia romantika művészetét képviseli.