A jelenet élénk közvetlenséggel bontakozik ki, a nézőt egy napsütötte világba invitálja. A tenger mélykékjei dominálnak, egy hatalmas, vad térségre utalva. Ezt a vízi panorámát a fák erős törzsei keretezik, csomós ágaik az ég felé nyúlnak, a felettük lévő leveleket simogató szellő jelenlétére utalva. A kompozíció egyszerű, mégis magával ragadó, a tekintetet a strandra vonzza, ahol a különféle élénk színekbe öltözött figurák gyülekeznek, ami egy nyugodt közösség érzetét kelti.

A művész mesteri színkezelése azonnal szembetűnő. Az ég meleg tónusai az víz hűvösebb kékjeivel keverednek. A fény és az árnyék játéka finom, mélységet és dimenziót ad. A művész ecsetvonásainak megválasztása, mely a jelenet egészén látható, nyers kifejezőkészséget mutat. A műalkotás a nyugalom és a melegség érzetét idézi fel, mely a földdel való mélyebb kapcsolatra és a menekülésre való vágyra hív a festmény idilli környezetéből.