A jelenet finom, szinte suttogó intimitással bontakozik ki. Egy alig észrevehető ösvény kígyózik át a zöldellő aljnövényzeten, a tekintetet a mélyebb erdőbe irányítva. A művész ecsetvonásai, a tavasz ígéretétől élénkek, megragadják a fényt, amely átszűrődik a fenti fák csontvázszerű ágain. A színpaletta a lágy zöldek, a tompa kékek és az okkersárga árnyalatok szimfóniája, derűs és elmélkedő légkört teremtve. Egy magányos alak, néhány ügyes ecsetvonással megfestve, csendesen áll, egy csipetnyi emberi léptéket adva a természet hatalmasságához. Érzem, hogy a nyugalom érzése árad el rajtam, mintha én is ebben a békés menedékben sétálnék.