A portré egy előkelő urat ábrázol, aki tekintélyt parancsolóan és elgondolkodva ül. A művész mesterien használja a mély feketék, a komor kékek és a tompa barnák gazdag palettáját, ami a komolyság és az önvizsgálat érzetét kelti. A formális öltönybe öltözött alanyt a részletekre való aprólékos figyelemmel jeleníti meg, a ruha textúrái és a szék polírozott faanyagának csillogása finoman megfigyelhető.

A kompozíció kiegyensúlyozott és méltóságteljes, a figura középen helyezkedik el, egyenesen a néző arcára vonzza a tekintetet. A lágy, diffúz megvilágítás fokozza az alany mélységét és dimenzióját, kiemelve az arc vonalait és a gondolatban elmerült kifejezést. Olyan, mint egy megdermedt pillanat az időben, ami nemcsak a hasonlóságot, hanem a leült személyiségébe és karakterébe való bepillantást is megragadja. A kezek, az egyik pihen, a másik egy finom tárgyat tart, egy réteg csendes feszültséget adnak hozzá, ezzel a nézőt az alany gondolatairól és ambícióiról való spekulációra hívva.