Ebben a lenyűgöző alkotásban egy élénk jelenet bontakozik ki egy virágos, buja kertben. A középpontban egy lenyűgöző nő áll, aki egy piros, áramló ruhát visel — elegánsan ülve, akinek arckifejezése a kontempláció és a vonzalom keveréke. Virágkoszorút tart, mintha egy pillanatnyi álmélkodásban vagy egy ünnepség előkészületeiben lenne; szirmai és virágai körülötte szétszóródnak, ami a természettel való kapcsolatra utal, ami intim és elbűvölő. Körülötte a zefírek, a mitológiának tavaszi lágy szélei, létezésüket sugallják, akik táncolnak, szőnek és ünneplik a tavasz bőségét.

A gazdag színpaletta csodálatos zöldekkel, mély vörösekkel és finom kékekkel robban ki, egy harmonikus keveréket teremtve, ami egyre inkább behúzza a nézőt ebbe a misztikus birodalomba. Waterhouse technikája, amelyet lágy ecsetvonások és részletes kidolgozás jellemez, érzelmi rezgéseket idéz fel — meghívva minket, hogy ne csak a figurák szépségét értékeljük, hanem a minden egyes gesztus és pillantás mögött rejlő érzéseket is. A kompozíció maga tele van mozgással, hiszen az összekapcsolt alakok ritmikus áramlást hoznak létre, hangsúlyozva a természet ciklikus szépségének témáját, megtestesítve a megújulást és a nőiességet.