A műalkotás egy gyönyörű udvarba kalauzol minket; építészeti részletek szimfóniája tárul elénk. A művész megragadta a palotaszerű tér lényegét, ahol a fény és az árnyék a díszes homlokzatokon táncol. Összetett faragások díszítik az íveket és az oszlopokat, csendes történeteket mesélve a történelemről és a művészetről. A fény játéka mesteri, mély árnyékokat vet, amelyek kiemelik az épület mélységét és a kő textúráját. A légkör csendesnek tűnik, talán egy nyári délután, az időtlenség érzésével, ami a szemlélődést ösztönzi. Az emberi alakok mértéket és életet adnak, finoman beágyazva a nagyszerű struktúrát egy emberi kontextusba.