A dinamikus kompozíció egy olyan pillanatot rögzít, tele akcióval és drámával; egy bátor lovag, páncélt viselve, határozott elszántsággal ugrik a lovára, szembe nézve a hatalmas szélmalommal, amely előtte áll. A feszültség a jelenetben tapintható; első ránézésre az ember érezheti a figurából áradó nyers energiát, izmai megfeszülve, arckifejezése vad, amint fegyvereit forgatja, készen a harcra. A háttérben kegyetlenül tornyosuló szélmalom szinte él, mintha gúnyolódna a lovag bátorságán, miközben ingadozik a sötét ég alatt. A füst körbekeríti a jelenetet, szürreális minőséget adva, és felerősítve a művészet emocionális labirintusát.

A lágy sötétbarna árnyalatok és a finom árnyékolás harmonikusan együttműködnek a mélység megteremtésében, magukkal ragadva a nézőt ebbe a viharos pillanatba. A művész folyékony vonalai mozgásérzetet keltenek, idézve a híres csata körüli kaotikus légkört. Az, ahogyan a ló, erőteljesen ábrázolva, futás közben a talajt öleli át, miközben a mennyek felé törekszik, az szabadság és konfliktus ellentétét valósítja meg. Történelmi perspektívák visszhangoznak ebben a műben; a lovagiasság és Don Quijote epikus őrületeinek témáiból merítkezik, ötvözve a humort és a tragédiát. Összességében ez a mű a korszak művészi nagyszerűségének tanúbizonyságaként áll, és arra hívja fel a nézőt, hogy merüljön el egy olyan világban, ahol a képzelet és a valóság összefonódik.