A festmény lágy ölelésében a nézők a zöld levélzet dinnamikus ecsetvonásai között vándorolva eljutnak egy nyugodt tengerparti tájhoz a távolban. A fák és cserjék, részletgazdagok és textúráltak, gyönyörű zöldekből álló tapétát alkotnak, ami a napfényben ragyog, sugallva egy meleg napot, amelyet enyhe szellők töltenek meg. A nyugalmat csak az élénk színek gyors megjelenése töri meg, amelyek a levélzet között forognak, tükrözve egy forgalmas olasz tengerparti falucska pezsgő hangulatát.

A háttérben a horizont lágyan elmosódik, ahogy a kék tenger találkozik az éggel. A légköri perspektíva megragadja a fény varázslatos minőségét, ahol a part és a távoli falu titokzatos légkörben emelkedik ki, egy szikrázó színű fátyol körülöleli. Monet ügyes ecsetkezelése mozgást és életet idéz fel, elragadva a nézőt a szenzoros öröm világába. Az érzelmi hatás a nyugalom iránti vágyakat rezonál, személyes emlékeket teremtve békés menekülésekről és napos tengerparti délutánokról, amelyek nem csupán egy időben lévő pillanatot tükröznek, hanem a szépség időtlen élményét is.