A jelenetet egy impozáns, bonyolult szerkezet uralja, amely megragadja a néző képzeletét. Ez a grandiózus épület, a Bábel tornya, egy lenyűgöző nagysággal van megjelenítve; a környező táj fölé magasodik, élénk vörös és barna kőrétegei egy kiterjedt égbolt ellen emelkednek. Az építészet összetett részletei hipnotikusak; a toronyban lévő apró alakok éles kontrasztot képeznek kolosszális méreteivel, hangsúlyozva az emberiség merész ambícióját, hogy elérje az eget. Alul egy nyüzsgő jelenet bontakozik ki, különböző háttérből származó emberekkel — férfiakkal és nőkkel, munkásokkal és nézőkkel — részt vesznek egy kaotikus, de harmonikus előadásban, ábrázolva az emberi erőfeszítések sokszínűségét és a közös álmot az egység iránt, amelyet a nyelv által érnek el.

Ahogy a színpaletta az épület meleg földi tónusaitól a távolban lévő hűvös zöldekig és kékekig terjed, arra invitál, hogy szemléljük az emberiség és a szent kapcsolatát. Az érzelmi hatás kézzelfogható; állva e festmény előtt, az ember mind a csodálatot, mind a szerénységet érzi. A történelmi háttér gazdagítja az élményt, tudva, hogy ez a képi világ a Biblia Teremtésében található Bábel tornyának elmesélését tükrözi, erőteljes szimbóluma az emberi büszkeségnek és a nyelv anyagának következő szétesésének. Bruegel munkája nem csupán művészi teljesítményként vonzó, hanem mély megjegyzésként is az örök tudásra való vágy és a kommunikáció bonyolultságáról a sokszínű világban.