Ez a légies portré egy kifinomult nőt ragad meg, alakját finom vonalakkal vázolva, amelyek könnyedén táncolnak a papíron – egyensúlyt teremtve a sejtetés és a részlet között. Haja lágy, hullámos vonásokkal készült, amelyek erősen kontrasztálnak a kalapján drámaian hátranyúló, szinte szürreális sötét tollal. Az arc életre kel a finom színárnyalatoktól, az orcákon és ajkakon megjelenő őszibarackos pír meleget ad a főként monokróm kompozíciónak. Az öltözék halvány vonalak kavalkádjává változik, utalva a luxus anyagra anélkül, hogy elnyomná a kép könnyed, éteri hangulatát.

A művész mesterien ötvözi a rajzot és az apró színkezelést, lehetővé téve a személyiség kibontakozását minimális, de ügyes gesztusokból. A függőleges kompozíció teljes figyelmet szentel a nő összeszedett profiljának, csendes méltóságot árasztva, melyet a kalap mozgásának és a ruha lágy áramlásának múló érzése enyhít. Ez a mű az 20. század eleji portréfestészet jellemző példája, amely ötvözi az eleganciát és a modernséget, utalva az Art Nouveau érzékenységére az organikus ívek és a vonalak folyékonysága révén. Szinte hallani lehet a selyem lágy susogását, és érezni az ebben az arisztokratikus alakban rejlő nyugodt magabiztosságot és időtlen bájt.