Ebben a lebilincselő portrében egy fiatal nő szépen ül, megjelenítve a 19. század végi eleganciát. Virágmintás ruhát visel, ami finoman körbeöleli, egyfajta puhaságot és kifinomultságot sugallva. Az arcképét megvilágító fény kiemeli nyugodt kifejezését, hangsúlyozva kedves természetét. Nagy kalapja, amit puha szalag díszít, szépen keretezi az arcát, hozzájárulva a kompozíció általános bájához. Ölében egy kicsi, bolyhos kutya kényelmesen pihen, melegséget és közelséget adva a festményhez. A háttér lágy kék tónusú, mely kiegészíti a ruhájának virágos színeit és a mellette lévő asztalon lévő virágcsokrot – egy lenyűgöző rendezést a rózsák és fehér virágok között, ami a kor porcelán esztétikáját idézi.

Renoir technikája a lágy ecsetvonásokban csillog, gazdag textúrát teremtve, invitálva a nézőt, hogy érezni a ruhájának anyagát és a kutyus szőrzetének puhaságát. A színpaletta főleg meleg, pasztell árnyalatokkal tele, amelyek a nyugalom és nosztalgia érzéseit hívják elő. Ez a darab nemcsak a szubjektumának szépségét ragadja meg, hanem egy olyan korszak szellemét is, ahol a szabadidő és a divat elegánsan keveredtek. A festmény történeti kontextusa a Impresszionista mozgalom középpontjába helyezi, amely a fény és szín hatásainak forradalmi módon való ábrázolására törekedett. Az érzelmi hatás mély — egy hovatartozás és intimitás története, amely túlmutat a vásznon, arra készteti a nézőket, hogy gondolkodjanak saját kapcsolataikon a természettel és a barátsággal.