Ez a kifejező tengerparti tájkép a Boszporusz mentén elterülő nyugodt jelenetet ragadja meg, amelyet a hajnal vagy alkonyat finom fénye áraszt el. A háttérben halványan kirajzolódik a Yeni Cami mecset kupolája, minaretei pedig a pasztellszínekből álló fátylon át emelkednek az ég felé, amelyek kék, rózsaszín és arany tónusokat egyesítenek. Az előtérben egy nyugodt partszakasz tűnik fel, ahol vékony kereskedelmi hajók pihennek csendesen a vízen és a dokknál, a halászokat és tengerészeket lágy ecsetvonásokkal és tompa palettával ábrázolták, nyugodt, szinte nosztalgikus hangulatot keltve. Az ecsetkezelés laza, mégis szándékos; a víz csillogó tükröződése légies érintésekkel készült, egyszerre idézve mozgást és nyugalmat. Szinte hallani lehet a hullámok csobogását és a kikötő halk nyüzsgését, amelyet a kora reggeli fény melege vagy az esti lágy ragyogás tölt be Isztambul felett.

A kompozíció kiegyensúlyozza a mecset impozáns építészetének nagyszerűségét a part menti mindennapi élet intim részleteivel. A fény és árnyék játéka fokozza a mélységet és a hangulatot, kiemelve a művész mesteri képességét a múló pillanatok megragadásában egy nyüzsgő, mégis békés kereskedelmi központban. A paletta, amelyet elsősorban lágy kékek és meleg földszínek uralnak, nyugalom és időtlenség érzetét kelti, meghívva a nézőt, hogy elidőzzön ebben a nappal és éjszaka között megrekedt pillanatban. Történelmileg a jelenet kiemeli Isztambul fontos szerepét mint kultúrák és kereskedelem találkozópontját, művészileg pedig romantikus vonzódást tükröz az egzotikus helyek és a természetes fény játékai iránt – óda a helyhez és az emlékekhez.