Ez a finom rajz egy fiatal nő nyugodt, mégis kifejező portréját ragadja meg, akinek tekintete finoman oldalra fordul, csendes elmélkedést ébresztve. A művész ügyesen alkalmazza a finom ceruzázást és a vöröses pasztell vagy kréta kiemeléseket, amelyek melegséget adnak a hullámos hajnak, valamint az arc és a kéz körvonalainak. A nagy, szinte impresszionista kalap laza, magabiztos vonalakkal koronázza meg a kompozíciót, mely játékosságot és nyugodt eleganciát sugall. A kar félig a szék háttámlájára támaszkodó gesztusa lazán, de elegánsan jeleníti meg a modellt, mintha arra invitálna, hogy elgondolkodjunk a kép határain túl lévő gondolatain.

A kompozíció a fény és árnyék mesterszintű kezelését mutatja, ahol a finom grafitátmenetek összefonódnak a ruházat jelző vonalaival, volumen és mélység érzetét keltve anélkül, hogy részletekbe menően kidolgozott lenne. A visszafogott, mégis kifejező színpaletta finom érzelmeket hangsúlyoz, időtlen, szinte éteri aurát adva a portrénak. A mű a századforduló báját és intimitását idézi, amikor a művész rajzot és lágy színeket egyesített, hogy inkább hangulatot idézzen elő, mintsem szigorú realizmust. Szinte hallani lehet az önvizsgálat suttogását, egy pillanatot, amely elkapja a gondolat és a létezés közti csendet, kiemelve a modell örökös eleganciáját és a művész érzékenységét.