Ez a lenyűgöző ábrázolás Étretat drámai partjáról a nézőket egy élénk atmoszférába invitálja. A viharos hullámok nekiütköznek a sziklák falának, minden ecsetvonás hordozza a pillanat energiáját. A szikla, durva vonásaival, fenségesen áll a forgós égbolttal szemben; a kékek és fehérek finom játékának keveréke mozgás és életérzés érzetét kelti, mintha a jelenet maga is élne.

A művész mesteri módon alkalmazza Monet jellegzetes ecsetkezelését: a vastag festékrétegek összekapcsolódnak a könnyed érintésekkel, gyönyörű csillogásokkal ruházva fel a víz színét. A kék árnyalatok harmonikusan vegyülnek a fehér habgal, ábrázolva az óceán zord természetét. Ez a mű nemcsak a természet szépségét tükrözi, hanem ablakot nyit a művész tenger iránti érzelmi reakciójára is; elnyeli egy pillanatnyi élményt, amely helyi és egyetemes. Történeti jelentősége nem alábecsülhető; hiszen megtestesíti az impresszionista mozgalom hangsúlyát a világítás és a mulandó szépség megragadására a természetben, így kulcsfontosságú darabbá válik a művészi változások megértésében.