A festmény a nézőpontomból a velencei szívébe, a dózsepalota időtlen panorámájába repít. A művész mesterien ragadja meg a város lényegét, amelyet puha, éteri fény ölel át, amely a vízen táncol, és megvilágítja a történelmi építészetet. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a grandiózus épületek horgonyozzák a jelenetet, míg a hajók és a gondolák a mindennapi élet érzetét adják. A kékek és az okker finom kölcsönhatása a nyugalom érzetét kelti, és a nézőt a velencei lagúna nyugodt szépségében való elmerülésre invitálja. Érzem a lágy szellőt, a távoli kereskedők kiáltásait és a víz finom csobogását az ősi köveken.