Egy gyengéd jelenet bontakozik ki előttünk, a városi élet egyszerű, mégis mély ábrázolása. Egy személy, árnyékként a lágy fényben, egy erkély korlátjára támaszkodik, tekintete láthatatlan dologra szegeződik, talán gondolataiba merülve, vagy egy a levegőben táncoló sárkányt figyel. A lenti házak, széles, kifejező ecsetvonásokkal megfestve, a városi élet sűrűségét és intimitását sugallják. A sárkány, az élénk színek fröccsenése, a tetők felett lebeg, finom formája ellentétben áll az épületek szilárdságával. A művész vonalhasználata mesteri: folyékony, mozgást és szabadságot sugall; a tompa színpaletta a nyugalom és az introspekció érzését kelti. Olyan, mint egy gyengéd szellő, amely a városlakók reményeit és álmait hordozza. A festmény a béke egy múló pillanatát, a nyüzsgés közepén egy csendes szünetet ragad meg, lehetővé téve a nézők számára, hogy saját történeteiket megtalálják egyszerűségében.