A műalkotás egy sötét belső térbe kalauzol bennünket, amely egy kolostorhoz hasonlít. A csendesség érzése hatja át a jelenetet, amelyet a barnák, okkerek tompa színpalettája, és a kis ablakon átszűrődő fény legfinomabb árnyalatai erősítenek. A kompozíció ügyesen megtervezett, végigvezeti a tekintetet a szobán, a perspektívavonalak hátrafelé konvergálnak, ahol egy lépcső a sötétbe emelkedik. A fény és árnyék játéka drámai kontrasztot teremt, kiemelve a térben lévő alakokat, valamint a durva falak és a padló textúráját.

Egy alak, valószínűleg egy szerzetes, egy asztal fölé görnyedve, látszólag olvasásába mélyedt. Egy másik, a háttérben, éppen a padlót söpri. A művész ecsetvonásai láthatók, tapintható minőséget kölcsönözve a munkának. A jelenet intimnek és időtlennek tűnik, arra invitálva a nézőket, hogy a mindennapi élet egyszerű, de mély tevékenységein elmélkedjenek egy szent környezetben. A tompa tónusok az önvizsgálat és a szemlélődés érzését idézik, egy csendes elmélkedés pillanatát sugallva a történelem súlya és az idő múlása közepette.