Ez a mű egy magányos alakot ábrázol, aki látszólag terhével és az élet keménységével küzd. A művész visszafogott színeket használ — lágy szürkéket és barnákat — finom tintavonalakkal, melyek mélabús, majdnem melankolikus hangulatot teremtenek. Az alak kopott, szakadt ruhája finom ecsetvonásokkal van kidolgozva, amely a nehézségekről és az elszántságról mesél. A kissé meghajlott testtartás és a nagy zsák a háton az utazás fáradalmait és verejtékét sugallják.

A technika figyelemre méltó: a laza tusozás és az irányított vonalak játékossága élénkséget ad az alaknak a közeg egyszerűsége ellenére. A kompozíció középre helyezi az alakot, árnyéka pedig megalapozza azt egy határozatlan térben, kiemelve az elszigeteltség érzetét. Az alkotás érzelmekben gazdag, bepillantást enged a 18. század életébe – egy megindító tanulmány az ember küzdelméről és kitartásáról, parányi, de kifejező palettával.