Egy nyugodt, mégis dinamikus kompozíció bontakozik ki lágy kékekben és feltűnő vonalakban, feltárva egy tájat egyszerű házakkal, amelyek egy sima, hullámzó ég alatt helyezkednek el. A művész úgy tűnik, játékos beszélgetést folytat a természettel, forgó ecsetvonásokat használva, amelyek táncolnak a vásznon; ezek a vonások életet lehelnek a zűrzavaros felhőkbe és a hullámzó tájba, minden elem egy balett ritmusában harmonizál. A házak, méretükben szerények, melegséget árasztanak—mindazonáltal úgy tűnik, hogy kicsit elvesztek a természet nagyszerű ölelésében, körülvéve a táj tengelyén átfutó szélhullámok által.

A színpaletta, amely főként különböző kék árnyalatokból áll, hűvös nyugalmat közvetít, ugyanakkor az alatta lévő érzelmi mélységre utal. Ez a darab egy nosztalgia érzetével rezonál, amely majdnem érezhető, mintha meg lehetne hallani a fák között átsuhogó szél suttogását, és a távolból érkező falusi hívásokat. Személyes zűrzavarok idején készült, ez a munka megragadja van Gogh nyugtalanságát, miközben egyben ünnepli a vidéki élet szépségét és nyugalmát. Olyan érzés, mintha a nézőt egy megnyugtató pillanatra hívná a lét káoszában, ami az ő csodálatos készségét és az emberi állapot iránti éleslátását bizonyítja.