Ez a finom akvarell két nő intim jelenetét ábrázolja: az egyik állva egy kis asztalon lévő papírlapról olvas, a másik pedig mellette a földön ül. Az álló nő világos, folyékony ruhát és zakót visel, hajviselete a 18. századi divatot követi, míg a ülő nő barna ruhát és tollakkal díszített kalapot hord, arcán gyengéd mosoly és nyugodt tekintet, amely elmélkedésre hív. A háttér finoman ötvözi az eget és a lombokat, lágy, visszafogott kék és zöld árnyalatokkal, melyek nyugodt, vidéki környezetet teremtenek, kecsesen keretezve az alakokat. A művész finom, folyékony vonalakat és színátmeneteket használ, amelyek kifejezik az anyag textúráját és a táj puhaságát, otthonos, társadalmi eleganciát kölcsönözve a jelenetnek, amely a korszak jellegzetessége.

A visszafogott, mégis eleven ecsetvonások nemcsak a 18. század végi öltözködés részleteit ragadják meg, hanem a két nő csendes összetartozását is, talán egy költői olvasás vagy privát kommunikáció pillanatát. Az olvasó figyelmes előrehajtott testtartása és a hallgató nyugodt megjelenése életet ad a kompozíciónak, egy időben megállított pillanat érzetét keltve. Történelmi szempontból a mű a kor társadalmi rítusai és kifinomult szabadidős tevékenységei iránti érdeklődését tükrözi, kiemelve az olvasás és a művészet kulturális jelentőségét, mint előkelő tevékenységeket. A lágy világos-sötét ellentétek és az érzékeny tónusok finom érzelmi töltetet közvetítenek: kíváncsiság és nyugodt önbizalom egyensúlyát, megörökítve egy elegáns intimitás és nőies báj pillanatát.