A festmény egy derűs vidéki jelenetet örökít meg; a napfényben fürdő táj a néző előtt bontakozik ki. A művet a mezők és fák buja zöldjei töltik meg, kontrasztban a felhőkkel tarkított égbolt lágy kékjével. Egy kanyargós ösvény vezeti a tekintetet a távolba, ahol egy enyhe domboldal emelkedik, amelyet a lakóházak egyszerű formái szegélyeznek. Egy alak, feltehetőleg egy tehénpásztor, a terhével, egy tehénnel áll, narratív érintést adva az egyébként nyugodt panorámához.

A művész ecsetvonása azonnal magával ragadó; a látható színvonások mozgás és élet érzetét keltik a jelenetben. Az a mód, ahogyan a fény átszűrődik a fákon, megvilágítva a mezőket, különösen mesteri. A színek használata is ugyanolyan lenyűgöző, az élénk zöldek és kékek a frissesség és a vitalitás érzését keltik. Ez a darab a béke és az egyszerűség érzését idézi, gyengéd emlékeztető a természet világának szépségére. Szinte hallani a lágy szellőt és a vidék távoli hangjait.