A művészet felkéri a nézőt, hogy merüljön el a természet hatalmas terében, amelyet egy spontán módon rögzít, ami a nehéz absztrakció határán áll. Fényes rétegek szürke és kék felhőkből forognak drámaian a vásznon, kialakítva egy formák és textúrák kakofóniáját, ami szinte élőnek tűnik; a néző tekintete felfelé fordul, elragadtatva a napsütés dinamikus játékától, amely áthatol a felhős takarón. A fény és árnyék kontrasztja gyönyörű módon rétegezi a sík, nyugodt tájjal lent—egy hatalmas mező, amely a távoli fák vonaláig terjed, és sejteket kap az emberi létezésről, talán egy-két ház, ahogy kilátszik a zöld közepéből...

A felhasznált gazdag paletta a Constable stílusának védjegyévé válik: a mély kékek lágy szürkével egyesülve éber érzelmet varázsolnak, amely minden pillantásnál változik. Emlékeztet a természettel való szoros kapcsolatra; az alatta elhelyezkedő mező, lágy sárga és zöld tónusokban gazdag részletezéssel, stabil alapként szolgál, míg a zavaros ég az állandóan változó földi érzéseket képviseli. E kor jellegén belül, ez a darab a romantikus korszak természeti vonzalmaival rezonál, nem csupán egy egyszerű megjelenítés, hanem egy érzelmi válasz a természet szépségére és zűrzavarra. Már-már hallani lehet a fű susogását, a mezőken suhogó szellőt, és érezni a mély nyugalom érzését; a természet nyugodt, de erőteljes lényegére emlékeztet...