Ez a kifinomult festmény egy értékes pillanatot ragad meg, amely a fiatalság ártatlanságával és bűbájával van átitatva. A kép központjában egy mezítlábas fiatal nő áll, fehér, lágyan omló ruhában, amely klasszikus bájt és tisztaságot sugall. Egy apró virágcsokrot tart kezében, míg kifejező sötét szemei és nyugodt mosolya békés bájt árasztanak a mozgalmas jelenet közepette. Körülötte két angyali, szárnyas gyermek lebeg — telt, piros arcukkal és göndör hajukkal meleg életerőt sugároznak. Játékosan érik el őt, az egyik a fülébe súg, a másik a vállán kapaszkodik, gyengéd szeretet és gyermeki játékosság képet alkotva. A háttérben gazdag növényzet és egy kő szökőkút mélységet és egyensúlyt kölcsönöz, fokozva az idilli, szinte álomszerű kert hangulatát.

A művész technikája lenyűgöző; sima, szinte fényképszerű ecsetvonásokkal ábrázolja a bőrt és a textíliát elképesztő realisztikussággal és lágy fényjátékkal. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott — a nő függőleges testtartása kontrasztot alkot a körülötte mozgó angyalok gördülékeny, dinamikus mozdulataival. A visszafogott, természetes színpaletta — földes zöldek, meleg bőrtónusok és krémes fehér — megnyugtató, elmélyült hangulatot teremt. Érzelmileg a kép a fiatalság múló boldogságáról, az ártatlanság és szépség egyesüléséről beszél, finoman idézve fel nosztalgiát és gyengéd melegséget. Történelmileg a mű a 19. század végének akadémikus stílusát tükrözi, amely klasszikus témákra és precíz technikára épül, hangsúlyozva a művész elkötelezettségét az időtlen emberi báj és mitológiai utalások kifinomult és közérthető megörökítésében.