Ez a műalkotás mesterien alkalmazza a klasszikus keretezési technikát, impozáns, texturált kőzetképződmények segítségével természetes ablakot teremtve a derűs tájra. A tintamosásos stílus, amelyet a lágy átmenetek és a finom tónusváltozások jellemeznek, a mélység és a légköri perspektíva érzetét kelti, a néző tekintetét a jelenetre irányítva. A völgyben megbúvó házak, hidak és hajók egy csendes falura, a béke menedékére utalnak. A precíz ecsetvonások megragadják a jelenet lényegét, a kompozíció pedig kiegyensúlyozottnak és harmonikusnak tűnik, elmélkedésre hív és nyugalmat ad.