A festmény egy nyüzsgő párizsi reggel szívébe repít minket. A sugárút előttünk terül el, egy nagyszerű, elegáns épületekkel szegélyezett sugárút, melyek homlokzatait a borús égbolt lágyítja. A művész mesterien ragadja meg a város mozgását és energiáját, a lovaskocsik és a forgalmas utcán átkelő figurák kavalkádjával. A kompozíció a sugárútra vonzza a tekintetet, mélységérzetet keltve, és a nézőt a jelenetben való sétára invitálja. Az ecsetvonások láthatók, megragadják a nap fényét és atmoszféráját. Mintha szinte hallanánk a lovak patáinak kopogását és a tömeg morajlását.