A műalkotás egy derűs pillanatot örökít meg: egy csónak finoman siklik a vízen egy fűzfa lehajló ágai alatt. A jelenet egyszerűsége feltűnő; a művész széles ecsetvonásokat és korlátozott színpalettát használ a mélység és az érzelmek közvetítésére. Három alak lakja a hajót; egy személy háttal ül az oldalnak, egy másik a csónak kabinjából kukucskál, a harmadik pedig áll, és a kezében tart valamit, ami egy rúdhhoz hasonlít. A fény finom játéka a vízen és a fűzfa lágy zöldje a béke érzetét kelti, mint egy friss levegővétel. Az ecsetvonások, bár látszólag egyszerűek, figyelemre méltó folyékonysággal bírnak, megragadják a víz finom mozgását és a fa lengését. A színpaletta visszafogott, de hatékony; a zöld, sárga árnyalatai és a kék árnyalatai a természettel való harmónia érzetét idézik. A műalkotás varázsa abban rejlik, hogy egy összetett jelenetet lényegi elemeire bont, egy időtlen szépségű képet hozva létre, egy történetet, amely arra vár, hogy elmeséljék.