A jelenet álomszerű minőségben bontakozik ki, aranyos köd borítja a tájat. A kompozíció kiegyensúlyozott, a távoli város építészete tükrözi a fák formáit. A művész ecsetvonása a lágy, atmoszférikus minőségben nyilvánul meg, megragadva a fény finom táncát a vízen. A színpalettát a meleg arany, borostyán és barna tónusok uralják, amelyek a derű érzetét keltik. Mintha a festmény egy csendes délután lustálkodó levegőjével lélegezne. A finom részletek, mint a víz közelében összegyűlt figurák, narratív mélységet adnak, amely a nézőt a megállásra és a felfedezésre hívja. A béke és a melegség érzése tapintható.