A kép élénken megfestett partszakaszon játszódik, ahol egy lovas csoport, lóháton és gyalogosan is, a vibráló rózsaszín homokon tartózkodik, amely a nyugodt óceáni horizont felé terül el. A lágy hullámok egy csendes kékeszöld tengerbe futnak a felhős égboltozat alatt; ez a látvány kontrasztot alkot az előtér meleg, élénk színével. Az alakokat laza, természetes tartásban, kissé befelé fordulva ábrázolták, így az ember és a trópusi természet közti harmónia érződik. A lovak szilárdak és nyugodtak, a kép kiegyensúlyozottságát szolgálják nyugodt energiájukkal.

A kompozíció Gauguin jellegzetes, erős kontúrjainak és élénk, lapos színalakzatainak alkalmazásával álomszerű nyugalmat sugároz. A színpaletta kontrasztokat hangsúlyoz – hideg kékek és zöldek mellett váratlan rózsaszín és földszínek alkotnak egy egzotikus, majdnem természetfeletti aurát a tengerparti jelenetnek. Az ecsetkezelés céltudatos, mégis lazább; tapintható közelséget és ritmikus áramlást idéz elő. Ez a kép egy csendes közösség pillanatát ragadja meg, amikor az idő lassul, és az ember, az állat és a táj határai költői egységbe olvadnak.