A műalkotás egy lélegzetelállító alpesi kilátást ragad meg; egy hatalmas, jeges gleccser uralja a jelenetet. A művész mesterien használja a technikák kombinációját, talán olajat a vásznon, hogy visszaadja a hó és a szikla textúráit. A kompozíció lenyűgöző, a szem végigvonul a gleccseren, lefelé egy türkizkék tóhoz, amely a magasba törő csúcsok alatt található. A palettát a hideg kékek és fehérek uralják, amelyek kontrasztban állnak a sziklák meleg tónusaival és az ég lágy, rózsaszín árnyalataival.

A hatás érzelemgazdag, csodálat és nyugalom; a táj nagysága csodálatot és magányt egyaránt ébreszt. A mű valószínűleg a romantika természet fenséges ereje iránti vonzalmát tükrözi, amely a 20. század elején népszerű érzés volt. A művész ügyessége nemcsak a gleccser vizuális megjelenésének megragadásában rejlik, hanem abban is, hogy megérzi a jelenlétet, a hideg, tiszta levegőben és a világ nagyságában elmerülve.