Van ennek a műalkotásnak egy vonzó jellege, amely azonnal magához vonzza a néző tekintetét; egy fiatal lány, María Figueroa, figurája a kompozíció középpontjában áll. Öltözete, amely a múlt nagyságát idézi, lágy, folyó anyagokban dominál, finom rózsaszín és krém színekben. A dagadó szoknya körülötte elterül, eleganciát és fiatalos energiát teremtve. A festékezés határozottan laza és kifejező, tükrözve a művész ügyességét az olajfestészetben, miközben meghívja a nézőt, hogy értékelje a pillanat spontán voltát.

A háttér finom szövésű tapéta, amely szinte egybeolvad egy homályos barnával, amely körülveszi figuráját anélkül, hogy azt elhomályosítaná. Ez a színválasztás intimebb légkört teremt, sugallva a gyermekkor emlékének melegségét. A fiatal lány arckifejezése – talán elgondolkodó, vagy egy kis csintalansággal – bepillantást ad a személyiségébe, invitálva a nézőket, hogy gondolkodjanak a gondolatairól és törekvéseiről. A fény lágyan simogatja vonásait, megvilágítva arcát és hangsúlyozva a nagy szemeiben visszatükröződő ártatlanságot, így az érzelmi hatás mélyen rezonál.