A kompozíció azonnal magával ragad, három alakot mutatva egy vibráló tablón. A nők a nyugalom érzésével jelennek meg; formáikat szándékos egyszerűséggel jelenítik meg, kiemelve a művész ügyes vonal- és formahasználatát. A bőrükön a fény és az árnyék finom kölcsönhatása a térbeliség érzetét kelti. A háttér, a lomb és a víz sugallatával, széles, egyszerűsített ecsetvonásokkal jelenik meg.

A színpalettát meleg, földszínek és élénk vörösek uralják, amelyek a jelenetet a trópusi vonzerő érzésével itatják át. A művész képessége, hogy a komplex formákat merész formákká és síkokká sűríti, művészi látomásának bizonyítéka. Ahogyan az alakok egymással kölcsönhatásba lépnek, egy rejtélyes vonzerő érzetét keltik. A néző bevonódik a világukba, arra kap meghívást, hogy elmélkedjen tetteikről és arról a történetről, amelyet mesélhetnek. Ez egy olyan jelenet, amely időtlennek és korára specifikusnak tűnik, tanúsítva a művész azon képességét, hogy egy pillanatot megragadjon, ugyanakkor túllépjen rajta.