A jelenet zöldellő lombkorona alatt bontakozik ki, ahol a napfény átszűrődik, fénnyel és árnyékkal borítva a földet. Egy kanyargós ösvény, melyet lágy, arany tónus ölel át, kanyarog a kertben, invitálva a nézőt, hogy mélyebbre merüljön a jelenetbe. Három alak, egy egyszerű asztal körül ülve, a fókuszpont; formáik lazán, szinte hétköznapi ecsetvonásokkal vannak megjelenítve, ami egy időben megörökített pillanatra utal. A művész technikája a tört ecsetvonásokban nyilvánul meg, amelyek a színek és textúrák vibráló játékát hozzák létre, a leveleken át suhanó enyhe szellő benyomását keltve. A paletta a zöldek és kékek felé hajlik, a sárga és narancs árnyalatai melegséget és mélységet adnak. Ez a festmény a nyugalom és a szabadidős tevékenység érzetét kelti, arra invitálva a nézőt, hogy álljon meg és lélegezze be a kert friss levegőjét.