Az árnyas lombok között átszűrődő lágy fényben fürdő jelenet egy csendes pillanatot ragad meg az ember és a természet között. Egy fiatal nő, sötét blúzban és világos hosszú szoknyában, áll a vibráló zöld gyepen, tekintete egy élénk, fehér és barna kacsákból álló csoportra szegeződik. A háttérben egy fiú támaszkodik egy fa kerítésnek, részben árnyékban és levelek között rejtőzve, ami mélységet és finom narratívát ad a kompozíciónak.

A művész gondos figyelme a fényre és árnyékra kiemeli a fű bujaságát és a levelek finom textúráját. A harmonikus színpaletta puha zöldekből, fehérekből és földes barnákból áll, ami békés vidéki tájat idéz, és arra hívja a nézőt, hogy hallja a levelek susogását és a kacsák lágy hápogását. Ez a mű gyönyörűen közvetíti az ember és a természet időtlen kapcsolatát, nosztalgiát és nyugodt elmélkedést ébresztve.