Egy csokor nárcisz tör elő egy sötét, elegáns vázából, fehér és sárga virágai élénk kontrasztot alkotnak a sötét, szinte fekete kerámiával. A váza egy asztalon áll, melynek felülete meleg, aranyszínű árnyalatú, mintha a fényt tükrözné. Az elrendezés mögött egy mély bíbor függöny terül el, drámai hátteret biztosítva, amely felerősíti a virágok és a váza színeit. Egy kis, díszes doboz, melynek részletei gazdag díszítésre utalnak, a váza közelében található. Egy levél, melynek felületén finom írás található, nyitva fekszik az asztalon.

A művész fény-árnyék használata nagyszerű. A fény játéka a vázán, a függöny ráncain és a nárciszok szirmaiban mélység és dimenzió érzetét kelti. Az általános hatás csendes szépség és intimitás, egy időben megörökített pillanat. A festmény a nyugalom érzetét idézi, csendes menekülést kínálva. A kompozíció kiegyensúlyozott, a virágok a fókuszpontként szolgálnak, magukra vonzzák a tekintetet, és elmélkedésre invitálnak.