A jelenet egy figyelemre méltó elrendezést tár elénk, ami a mindennapi tárgyak, és a hétköznapi élet egyszerűségét közvetíti. Elöl egy élénk káposzta büszkén áll, roppanós zöld levelei egymásra tekerednek, egy meghívó textúrát alkotva. Körülötte több szabálytalan formájú krumpli hever, mindegyik saját egyedi hibáival, ami a meghitt otthon érzését kelti. A háttérben egy durva fapálca mutatkozik meg, mélységet adva a műnek, míg egy enyhén fonnyadt káposzta és néhány finom zöld levél részben elrejtve jelzik mindennapi társaságukat az élet rutinjában. A chiaroscuro alkalmazása ebben az álló életben ügyesen kontrasztálja a világosságot és árnyékot; a lágyan lüktető árnyékok körülölelik az objektumokat, barátságos és nyugodt atmoszféra alakítva.

A színpaletta visszaveti a meleget; a föld árnyalataiból, élénk zöld és lágy sárga árnyalatok harmóniájában egyesül, amely a haza kényelmét és a természet szépségét idézi fel. A finom ecsetvonások felfedik a művész érzelmes kapcsolatát a témával, minden egyes vonás mély érzelmet közvetít, mintha életet adna ezeknek a hétköznapi tárgyaknak. A történelmi kontextus rétegeket ad hozzá ehhez a műhöz, bemutatva Van Gogh állandó tiszteletét a paraszti élet iránt, ami a Föld egyszerűségét és munkáját dicséri. Ez a műalkotás egy lágy emlékeztető az egyszerű gyönyörűségek fontosságáról, gazdag textúrák és lágy színek ölelése alatt, ami mélyen rezonál a nézőben, tartós békét és melegséget hagyva maga után.