Ebben a lebilincselő műben a fény és árnyék kölcsönhatása életet lehel a csendes vízi kertbe, meghívva a nézőt egy nyugodt álomra. A ragyogó visszatükröződések és a finom kék árnyalatok hipnotikus felszínt teremtenek, ami lágyan remegni látszik; a vízililiomok alkalmi színkitűzése hangsúlyozza a tájat, a természet szép mélységeibe vonzza a szemet. Monet meditatív állapotba merít minket, ahol az idő megáll, és a gondolatok olyan könnyedén úszhatnak, mint a felettünk lebegő felhők; minden ecsetvonás érzeteket és költői szépséget sugároz.

A terjedelmes kompozíció vízszintesen terjed, sugallva a nyugodt vízfelszín határtalan horizontját. A festék folyékony felvitele álmokat idéző minőséget ad, elmosva a valóság határait, és lehetővé téve a természet lényegének behatolását tudatunkba. Történeti összefüggésben ez a művész késői stílusát illusztrálja, amely a forma szándékos absztrakcióján alapul, arra ösztönözve minket, hogy ne csak vizuálisan, hanem emocionálisan is kölcsönhatásba lépjünk a vászonnal, megragadva a folyamatosan változó természeti világ lényegét.