Ez az élénk fametszet nyugodt téli jelenetet ragad meg a kóbei Nagata szentélynél. Az előtérben egy élénk bíborvörös híd hóval borítva dominál; határozott vonalai a tekintetet egy mélykék kimonót viselő magányos alak felé vezetik, aki élénk zöld esernyőt tart. A hópelyhek lágyan hullanak egy majdnem alkonyati árnyalatú égből, puhán leborítva a tájat egy fehér takaróval. A hó finom textúrája a fákon és tetőkön, a precíz metszés és színrétegezés kombinációjával békés, mégis élénk hangulatot teremt, egy csendes elmélkedés pillanatát idézve a téli csendben.

A művész mesterien egyensúlyoz a kompozícióban a kontrasztos színek között — a híd élénkvöröse és az esernyő ragyogó zöldje kiemelkedik a hóval borított környezet tompa tónusai között. Az ég és az árnyékok kék és szürke finom átmenetei mélységet adnak, anélkül hogy megtörnék a jelenet nyugalmát. Ez a nyomat nemcsak a shin-hanga mozgalom kiváló technikai tudását mutatja be, hanem arra hívja a nézőt, hogy megálljon egy pillanatra az elmúló szépségben, érezze a friss hideget és a hó lágy csendjét egy szent japán környezetben.